Kezdődött pénteken.
(Használati útmutató ismétlése Gabinak és bárkinek, aki olvassa: magamnak írok. Nem üzenek, nem kérek semmit senkitől. Én vagyok, ahogy magamnak feljegyzem. Szociális máz nélkül. Félre nem értsd, ez csak egy blog, ne telefonálj! – Charlie után szabadon.)
Reggel "relax", azaz már megint leragadtam a gépnél. :(
Aztán Gabi hívott, hogy menjünk a motorért AZONNAL.
Ez kifejezetten rosszul esett, különösen a mód, ahogy mondta. Kb. 3 mondatból jöttem csak rá, hogy rögtön kéne indulni. Tudom, én egy túl egyszerű pasi vagyok, nekem sokkal jobban esett volna ennyi: bocsi, így jött ki, csak most jó, mehetünk? Persze, hogy mehetünk. Csak szerettem volna én is összerakni a napomat fejben, ami persze így nem lett meg. Egy előny azért volt: tempót adott a napnak.
A motoron az első 200 méteren éreztem a kihagyást, oda érve már nagyon rendben volt minden. Ott meglepetés hegyek: fotózás. Na, ez volt a látvány:) Gabi átment JÓ NŐBE, villogott a fotósnak rendesen. Érdekes, hogy ez nem csillagos ragyogás volt, ez jó nős fényesség. Közben kaptam egy-két mosolyt én is, huhh, csak ezért megérte! – és hát volt egy kicsi csillagos ragyogás is. :$
(Küón megjegyzése: szeretnéd, hogy neked szóljon, mi? Espero: Nekem szólt! A továbbiakat helyszűke és újabb tartalmi elem hiányának okán nem jegyezzük fel. :) )
Utána motor Nagykovácsiba. Gabival egyszerűen öröm motorozni. Az a legkevesebb, hogy közelemben van és érzem. Motorozás szempontból sokkal fontosabb, hogy "jó utas", mindent meg tudok tenni vele. Biztosan a motoros tudás a döntő, egyszerűen jó. Még kicsit billegni is volt kedvem, de abból gyorsan visszavettem, ne nézzen teljesen hülyének. J
Szóval a motort összeszedtük, végül együtt indultunk befelé. Ha Lyubomir nem hívogat, nem rohantam volna haza, hanem még egy kicsit kísérem. Ami persze vezetést jelent. Induláskor próbáltam kísérésbe helyezkedni, 50 métert voltam hátul, egy pillanatig fel nem vetődött, hogy előre megy, szinte leparkolt, míg meg nem előztem. Ebből milyen következtetést kell / lehet levonni? Van következtetés? Persze van, de azt máskor, máshol.
Indulás előtt még megkérdeztem, hogy:
- Este Roxy
- Van Roxy?
- Igen, van.
- Akkor igen.
Nem éreztem csúcsnyertesnek magam… Bár meglepett, hogy én szólok először.
Du. munka (sajna kevesebb, mint kellett volna, a munkával való viszonyom folyamatos küzdelem, ha gépen kell dolgozni). Ezt a bejegyzést is részben munka helyett írom. Vacsira kisütöttem pár fasírtot – de jó hogy betároltam!
Este Roxy, na ott érdekes volt. Eleve nekem sem ment, a lányoknak se nagyon. Aztán megjött Gabi is, még én se hittem el, hogy jó, amit csinálok. Aztán megjött táncpartnere, Gabi odament én meg olyan gödörbe estem, hogy órákig nem láttam ki belőle. Mitől? Fene tudja. Ha igazán őszinte vagyok magamhoz, akkor meg kell vallani, hogy a féltékenységtől. Vagy még inkább a vesztesnek érzett versenyhelyzettől. Olyan mozdulat volt, amit én magamnak szeretnék. Biztos nem lennék féltékeny erre a mozdulatra, ha nem lenne versenyhelyzet. De van. Legalábbis úgy élem meg. Aztán hogy utána a faképnél hagyásnál mit éreztem? Mármint Gabi faképnél hagyásánál, amikor táncpartnere elrobogott? Nem, nem elégtételt, bár Küón nagyon kajánul mosolygott bennem. Hanem nagy nagy hiányt. Az értékek megbecsülésének nagy nagy hiányát. Sajna, nem tudok megbarátkozni a fiúval… Valahogy emberileg annyira távol van tőlem, mint kevesen. Van még 2-3 ilyen fiú a csoportban. Ők azok, akik számomra nem férfiasak, de a nőknél mindig elérik, amit akarnak. Hogy féltékenység miatt nem bírom őket. Lehet benne valami. Nem látom bennük azokat az értékeket, amiktől sikeresek lennének. Látok más srácokat, szintén „sikeresek”, akik nem taszítanak, sőt, jóban vagyok velük. Ott nincs féltékenység? Nem tom…
A buli vége felé jólesett, hogy kicsit foglalkoztál velem meg a (nyilván látható) kiakadásommal. Utólag látom, mennyire lehetetlenül viselkedhettem. Hát, nem öröm. L
Azt sajnáltam, hogy nincs mód összehozni a borozást (betároltam erre a célra J ), mintha Te is hajlottál volna rá, de objektíve marhaság lett volna. Nagyon vágytam rá.
Oszlottak a népek. A buli közben dumáltam megint Zsuzsával (de ciki, nem vagyok biztos a nevében), azt mondta, a táncból látja, mi van az emberekben. Megkérdeztem, bennem mit lát. Megmondta: egy adag lazaság, egy adag merevség… és… és egy kis hiány (kaján mosoly). A népek oszlása után ketten maradtunk ott, én sokáig öltöztem, ő várt valakit, de az már elment. Hazavittem motorral (kb. Babér u.), tetszett neki, elmentünk még egy körre. Hideg azért volt rendesen, megálltunk a Nagyi palacsintázójában, aztán hosszan beszélgettünk. Ami leginkább érdekes ebből, az a „hiány”. Gyorsan tisztáztuk, nem, nem a szex hiányát gondolta, hanem a törődés hiányát. Ebben egyetértettem vele. „Csak egy romi mondja nékem, gyere be te szerencsétlen”. Vagy egy se. És ez hiányzik. Nyomás márpedig van. Belegondolva, ez nem 2 éve hiányzik… Nyomás pedig több mint 2 éve van. Erről eszembe jut az évforduló, azt külön megírom, mert aktuális.
Hajnal 5-re értem haza, hullán ágyba, reggel Veronit kirándulásra eljuttatni (szalonnával és kenyérrel felszerelve, csak 10 percet késtünk), aztán kiheverés, du. Blanka elrángatott az IKEA-ba. Nagyon jól tette, megmentette a napot a teljes punnyadástól. Cél volt 50 csomag IKEA szívószál beszerzése osztály dekorációnak. Eredmény: 2 komód, 19 kistányér (12+6 volt tervben, 19 sikerült, hiába, számolni tudni kéne), 4 összecsukós szék, egy halom gyertya. Ja, és 50 csomag szívószál. J Továbbá Auchan, ha már ott vagyunk, felcuccolva haza.
Vasárnap 9:10-kor ébredtem, mise elmaradt. L Lassan indult a nap, aztán 10 felé Veronit rávettem, hogy csináljon leckét. Német mondatokat kellett gyártani, vidáman és hosszasan gyártottunk. Aztán ebéd, kis játék még, el Noémivel könyvért és szülinapi buliba, aztán haza és sétáltam Veronival vagy másfél órát. Jót beszélgettünk mindenféléről. Akkora esze van, annyira jól látja maga körül a világot, hogy az elképesztő.
Aztán estére táncra rohantam. Nem jutott idő kimenni Budaörsre a könyvért (annyira édes, egyszerűen meg KELL vennem Gabinak!!! – Olsen ikrek sorozat OLYAN piros darabja J ). Tánc, késéssel beesve, első rész simán felszed, ismétlés végén csak bután néztem ki a fejemből. Lásd WCS blog. Utána SMS Gabival: lehet. Hát, nem mondom, hogy kisimult voltam. De nagyon jól sikerült megint, egyszerűen kedvelem a hangulatot és mindent, ami nála van. A végén volt egy apróság. Indultam, nem állt fel a géptől. Mintha csak távolról integetni akarna. Jó, ez van. Aztán jött. Bizonytalan puszi –ezt sose tudjuk rendesen kivitelezni. És megállt tőlem 29 centire. 30 a biztonságos. „Nem bírtam kihagyni” sóhajjal megöleltem. És nagyon nagyon jól esett…
Hát ez volt a hihetetlen hosszú hétvégém egy hihetetlen hosszú post-ban.
