Ez a vasárnap egyáltalán nem úgy indult, mint a többi. Tegnap volt nagyfiam szalagavatója, éjjel buliztak, egy barátja itt aludt. Nagy a ház, elfértek, még a terven felül érkező barát barátnője is.
Kültéri programra mentünk a kicsikkel, ahol hideg volt, szél és havas eső, de jó volt. Hazaértünk, a nagyok megcsinálták az ebédet. Csupa jó dolog.
Ebéd után a nagyok (a fiú és a nagylány) kissé összezördültek, megesik. (Annak, aki nem bírta követni: igen, 4 gyermek, 9 és 19 év között. Velem, apukájukkal. Anyukájuk tartósan nem tartózkodik otthon.)
Aztán a nagylány családi mozit indítványoz, ellenállhatatlanul. Mert most sokat megyek vidékre, igenis foglalkozzak velük. És igaza van, minden más letesz, irány a Mammut, Narnia Krónikái 3.
Mammut II, helyet választunk a pénztárnál, átfutunk. Vidám család…
Ez a vasárnap egyáltalán nem úgy folyt, mint a többi.
A film közben hátul egy fiatalember ordítani kezd. Ekkor még egyes szavakat érteni.
Ez voltál Te, D.A. - itt vesztetted el a kapcsolatot a világgal. Barátod, mozitársad húzott kifelé: Gyere Tesó! Megindultál a lépcsőn futva előre – kaszkadőröknek becsületére válna az az esés, amit produkáltál. Azt hittük, viccből nyomtad. Aztán láttam, hogy nem és a gyerekeim féltek. A mozivásznon széles mező jött. Még egyszer megindultál, a mezőre akartál futni. Erőből, gyorsan, ahogy kell. Utadat állta egy kemény fal. Utoljára állta utadat valami. Senki sem segített, ekkor mentem oda.
Összeszedtem a másik kettőt, aki még odajött. Barátod már kész volt, tehetetlen. Kivittünk a teremből, orvosért kiáltottunk. Egy biztonsági őr jött rendezkedni, hogy ne legyen verekedés. Nem értette, hogy segítségre van szükséged.
Egy orvostanhallgató is jött. Azt hittem, átveszi az esetet. Ekkor láttam utoljára, hogy keresed a kiutat a létező világba. De Te felugrottál, és senki sem fogott meg, hogy ne tégy kárt magadban.
Sem az, akinek dolga lett volna, sem az, aki elvállalta, aki arra készül, hogy erre tegye fel az életét. És én sem segítettem többet.
Nem voltál abban az állapotban, hogy egy menetben eljuss addig, ahol tágas tér nyílt előtted. Hogy hányan nem segítettek még, azt már nem tudom.
Végül oda kerültél, ahol hívott a szabadság – és ahonnan nincs visszaút.
Ez a vasárnap végzetesen más lett, mint a többi.
Bocsásd meg nekünk, D.A., hogy nem segítettünk akkor, amikor megtehettük volna. Élj békében ott, ahol végtelen a szabadság.
