Éji levelezésben keletkezett szösszenetem a bókról (kicsi stílusjavítással):
A szép és/vagy okos nőknek
Minden helyzetben jár a bók.
És ha viszonos a dolog,
- jöhet a csók!
Csókra csókkal felelve
eljuthatunk ama helyre,
melyről a beszámolók, ha szólnak,
piruló arcokat okoznak.
És ha az arc nem is pirul -
a véráram bizonyos helyekre tolul.
E tájon pedig, nem meglepő,
különbözik a férfi és a nő.
És a vér - minő csoda -
épp a megfelelőt hozza.
Férfinak kemény eltökéltséget,
nőnek forró, nedves puhaságot
- így biztosan nem keverjük össze a világot.
Megálljunk ám, figyeljünk csak,
máris hol járunk!
Elindulva a lejtőn
meg sem állt a lábunk!
Heverünk, ahol épp a vágy ledönt,
Mire eszmélünk, a forróság elönt.
Hanem tanulságul jegyezzük menten:
A nőnek amíg lehet, ugyan jár bók,
- de hogy ebből mi lesz?
Na ahhoz kellenek - ketten!
Nappali fényben olvasva kissé naív és gyermeteg rímek állnak hegyekben. Mindegy, ilyen is keletkezik néhanap éjjelén. :)
