Egy pillanatra az az ötletem lett, hogy a blog magányos műfaj.
Az ember önmagából jövő dolgokat rögzít. Végülis ez így van. Éppúgy, mint a hagyományos papíros napló.
Mégis közösségi, legalábbis közösségibb, mint a napló, mert azt ritkán hagyja kint az ember a nappali közepén.
Talán jó lenne egy zárt napló a legszemélyesebb dolgokra? Igen, biztosan. De mégis... Belső történéseim annyira részei a mindennapoknak, hogy egyszerűen nem látom, hol tudnék bontani.
Marad tehát ez.
Kedves Olvasó! Ne rettenj meg, ha legbelső dolgaimat olvasod. Tapasztalat szerint ezek nagyon is hatással vannak mindennapi cselekedeteimre. Hozzám tartozik. Kinyitom a kabátot, látható válik az ing. Alsógatyára nem vetkőzöm. :)
