Újabb lapok életemből

Ez a vasárnap egyáltalán nem úgy indult, mint a többi. Tegnap volt nagyfiam szalagavatója, éjjel buliztak, egy barátja itt aludt. Nagy a ház, elfértek, még a terven felül érkező barát barátnője is.

Kültéri programra mentünk a kicsikkel, ahol hideg volt, szél és havas eső, de jó volt. Hazaértünk, a nagyok megcsinálták az ebédet. Csupa jó dolog.

Ebéd után a nagyok (a fiú és a nagylány) kissé összezördültek, megesik. (Annak, aki nem bírta követni: igen, 4 gyermek, 9 és 19 év között. Velem, apukájukkal. Anyukájuk tartósan nem tartózkodik otthon.)

Aztán a nagylány családi mozit indítványoz, ellenállhatatlanul. Mert most sokat megyek vidékre, igenis foglalkozzak velük. És igaza van, minden más letesz, irány a Mammut, Narnia Krónikái 3.

Mammut II, helyet választunk a pénztárnál, átfutunk. Vidám család…

Ez a vasárnap egyáltalán nem úgy folyt, mint a többi.

A film közben hátul egy fiatalember ordítani kezd. Ekkor még egyes szavakat érteni.

Ez voltál Te, D.A. - itt vesztetted el a kapcsolatot a világgal. Barátod, mozitársad húzott kifelé: Gyere Tesó! Megindultál a lépcsőn futva előre – kaszkadőröknek becsületére válna az az esés, amit produkáltál. Azt hittük, viccből nyomtad. Aztán láttam, hogy nem és a gyerekeim féltek. A mozivásznon széles mező jött. Még egyszer megindultál, a mezőre akartál futni. Erőből, gyorsan, ahogy kell. Utadat állta egy kemény fal. Utoljára állta utadat valami. Senki sem segített, ekkor mentem oda.

Összeszedtem a másik kettőt, aki még odajött. Barátod már kész volt, tehetetlen. Kivittünk a teremből, orvosért kiáltottunk. Egy biztonsági őr jött rendezkedni, hogy ne legyen verekedés. Nem értette, hogy segítségre van szükséged.

Egy orvostanhallgató is jött. Azt hittem, átveszi az esetet. Ekkor láttam utoljára, hogy keresed a kiutat a létező világba. De Te felugrottál, és senki sem fogott meg, hogy ne tégy kárt magadban.

Sem az, akinek dolga lett volna, sem az, aki elvállalta, aki arra készül, hogy erre tegye fel az életét. És én sem segítettem többet.

Nem voltál abban az állapotban, hogy egy menetben eljuss addig, ahol tágas tér nyílt előtted. Hogy hányan nem segítettek még, azt már nem tudom.

Végül oda kerültél, ahol hívott a szabadság – és ahonnan nincs visszaút.

Ez a vasárnap végzetesen más lett, mint a többi.

Bocsásd meg nekünk, D.A., hogy nem segítettünk akkor, amikor megtehettük volna. Élj békében ott, ahol végtelen a szabadság. 

 Táviratilag: telefon Tőled, motorral oda, el Szigetszentmiklósra Veled, át Haraszti, vissza Érted, onnan be a városba. Este tel, hogy vigyelek buliba. OK, fél 10-re megyek.

Indultam, közbe be Blankához is, szegény nemigen javulgat.

Korán értem, telefonáltál, ledőltem aludni, aztán Te is. Lent zaj, ablak be, áttelepültem. Lényeg, hogy elaludtunk (sajnos külön:)), aztán irány a Roxi, oda értünk 11 fele.

Onnan 1-kor át a Morrison's-ba. Micsoda kaland és micsoda jó buli lett! Megismerkedtem Nagy Andival (csuda nő!!!), Szilvit nem biztos, hogy megismerném utcán. Andi mindig szervez valamit. Első kérdése hozzám: "Én imádom Gabit, de Te hogy bírod?" Konkrétan se köpni se nyelni nem tudtam. Most meséljek el itt csaknem egy évet? Aztán ennyi jött ki a számon: "Hát... imádom!". Összecsaptuk a tenyerünket és jóban lettünk. :)

Utána hazavittelek, mert nem jöttél borozni. Én nem is alhattam ott, ami nem esett jól. Erre ezt találtad mondani: "Senki más nem kap tőlem puszit a ház előtt!" És kaptam, egy olyan ölelés keretében, hogy csak na... :)

Aztán persze szombaton nehéz magamhoz térés, elvitted a Deauville-t, vasárnap jármű visszacsere (úristen, mennyire jól áll rajtad a hosszabb szoknya!), és ennyi.

"De kinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés." :D :D :D

Nem leszek, szinte biztosan.

Egyrészt Gyurinak voltak feltételei, értelmesek. Vagy megvalósulnak, vagy nem. Ha igen és még mindig ő a jelölt, akkor jön a kérdés, hogy én benne vagyok-e még a kalapban.

És ha igen, jön a kérdés: akarok-e közszolga lenni egy olyan kormányzat idején, amelyik túllépett minden demokratikus korlátot, intézményesíti a nem gondolkodást, stb...

Szóval sokkal több a kérdőjel, mint a pont. Pedig utóbbiból három is volt az előző mondat végén. :)

 - Láttad Küónt, amikor a Vándor mesélt? – fordult Esperohoz Corazon.

- Nem figyeltem. – ütközött meg Espero – Megbocsáss, de Küón annyira az ellentétem, hogy akkor is szeretnék máshova nézni, ha csak ő jön szembe velem. Szerencsére ő is csak akkor jön közel, ha bosszantani akar.
- Persze tudom. Csak gondoltam, észrevetted.
- Én Küónt? Persze, hogy észrevettem! Különben hogyan is néztem volna egészen máshova?
- Jajj, nem úgy értettem! Hanem hogy észrevetted-e, hogy nézte Vándort?
- Jó, akkor még egyszer: egészen máshova néztem, teljesen nem véletlenül.
- Értem, értem, értem, nem láttad!
- Végre. Tehát nem láttam. Feltétlenül szükségesnek találod, hogy Küón nézésén társalogjunk?
- Nem, nem feltétlenül szükséges. Csak… csak engem nagyon rosszul érintett.
- Rádnézett??? Hogy nézett rád? Kikaparom a szemét!
- Nem, nem rám nézett, ne heveskedj már!
- Bocs, de tőle mindig indulatba jövök. Szóval mondd el, mi bánt, mert semmit sem értek, utálom, ha csak mellette kell állnom, és végképp nem tudom, hogy mi dolgunk vele, ha rád se nézett.

Corazon nagyon sóhajtott, összeszedte magát és újrakezdte:
- Amikor a Vándor megérkezett és mi köréje gyűltünk, kérdezgették a többiek és az elkezdett mesélni. Nem is figyeltem nagyon, ezek az útszéli vándorok ritkán érdekesek. Meg tudod, hogy én nem efféléktől jövök izzásba. J Aztán elkezdett beszélni a Cirkuszról. Meg hogy keres. És Te jutottál eszembe, meg hogy úgy mesél, mintha Te hajtanád. J Attól tartok, Küónnak is ez jutott eszébe, mert nagyon gúnyosan nézett. Aztán, ahogy mesélt a Vándor, néha rá-rá néztem. Mármint Küónra. Gúnyosból figyelőbe váltott, mint a róka, amikor vadászni készül, aztán feszült lett, végül olyan magabiztos és elégedett, mint a keselyű, amelyik a dögön ül és tudja, hogy ez már nem szalad el előle. Félni kezdtem…
- Miért volna félnivalód?
- Nem nekem van félnivalóm, nekünk! Tudom, hogy ránk gondolt és gondolatban rajtunk ült tort!
- Ezek nagyon súlyos dolgok! Miért lenne oka rá? Mit vétettünk neki?
- Nem mondod, hogy nem jut eszedbe! Küón UTÁLJA Tavasztündért!
- Ohh, a Tavasztündér! Ha elpusztítani nem tudja, legalább azt akarja elérni, hogy a Hegy közeléből is ki legyen tiltva. És külön jól érezné magát, ha minket is megreguláznának kicsit. Igazad lehet, ha kitalált valamit, akkor bajban lehetünk.

Espero elhallgatott egy kicsit. Ha már a reménytelenség árnyéka vetül a remény ligetére, ott valaminek történnie kellett. Espero azonban nem volt gyenge, nem először (és tartott tőle, nem utoljára) látta ezt az árnyékot. Megkérdezte Corazont:
 - Gondolkodtál-e, mit tegyünk?
 - Gondolkodtam, de nincs semmi ötletem. A szív vulkánja csak izzani bír, gondolkodásban soha nem voltam jó, tudhatod. J
 - Hát persze, az nem is dolgod. – mosolygott Espero és ez a mosoly máris oszlatta az árnyékot.
 - Én viszont kitaláltam valamit – folytatta. – Képes vagy-e szabadjára engedni az izzást?
 - Hát, ha a Tavasztündérre gondolok, akkor igen – hajtotta le a fejét szégyenlősen Corazon.
 - Akkor tedd azt, amit legjobban tehetsz. Nemrégiben újra kézbe kaptam egy szép gondolatot: „a szeretésen kívül minden emberi tett romépítés”. Hát szeress, mert azt tudod legjobban. Én pedig fuvallatot támasztok, körbeviszem a Hegyen vulkánod melegét, és ha jut belőle, árasztok kifelé is!
 - Jutni fog! – ragyogott fel Corazon, és Espero boldogan nézte, ahogy a fényes, meleg hullám messze taszít minden árnyékot ligete fölül.

Inaktiváltam magam a love.hu-n.

Miért?

Mert komoly kapcsolatot most (ott) nem keresek, a "csajozás" meg nem vonz.

A "csajozás" egyfelől rettenesen irritál (vagy legalábbis nagyon úgy látszik - Téged, igen Téged), amit persze nem értek. Pontosabban azt hiszem értem, csak nem akarom érteni. Jobb nem érteni azokat a megjegyzéseket, amik időnként jönnek engem nyugtatandó (nincs versenyhelyzet), illetve kérdéseket, amik arra irányulnak, hogy "jobb vagyok-e, mint ők?". Igen jobb vagy, de hiába mondom, nem hiszed el. Ha meg elhiszed, akkor jön a következő kérdés, hogy akkor meg miért csajozok (csajoztam)? Válaszoljak? Csak mert:
 - pasiból vagyok, és időnként hormon vezérelve
 - próbálkoztam, hátha változok (mint ama ismerősöd, aki nem ismert Rád :) )
>>>> ahelyett, hogy megnyugodnál, most feszültségben vagy, hogy akkor mi is van. Nem, nincs semmi. Nem engedsz, elvben nem járunk, csak... csak mégse. De nem vagyok független, sem belül magamban sem kívül, "beszámoltatásban". És hogy Te utálod, hogy versenyhelyzetben érzed magad, azt különösen megértem. Erről ismered a véleményem. És hiába mondom, hogy nem vagy versenyhelyzetben, nem hiszed, mert nem tudod kontrollálni a helyzetet. Egy módon persze tudnád - de az meg nem megy. Ugyanazon a körön rohangálunk hónapok óta, se befelé, se kifelé nincs elmozdulás. Vagy betörünk, vagy kiszédülünk...

Másfelől én utálom a "csajozásban" azt a feszültséget, hogy legfeljebb fél órán belül "elszólom" magam, hogy szó nem lehet másról, csak kalandról, valamint rettegek attól, hogy átvágással megpróbálnak esetleg "megfogni". Az a pillanatnyi enyhülés nem ér ekkora feszültséget.

Szóval deaktív. Miért nem töröl? Mert szeretem a szövegeket, amik ott vannak. Ha már nem lesznek nekem fontosak, lehet törölni is.

 Idézek megint:

andrea.david23:    mit eszel?

 én:                       csoki

                            görög

andrea.david23:    :)

én:                        mandulás

andrea.david23:    boldogsághormon?:)

én:                        Szófiából hoztam kölköknek

                            boldogsághormon volt ma már

andrea.david23:    ??????????????

én:                        lányom felhívott, hogy rendben vagyok-e

                            mert kiderült, hogy el... a gázosokat

Hát igen. Azt a gázszámlát elszúrtam, nem kicsit. Kb. 10 hónapig nem számlázták a gázt, aztán egyszerre. Akkor épp kicsit kevés tartalékom volt, nem tudtam befizetni. Súlyosbító körülmény, hogy nem is intéztem el a szolgáltatónál, hogy ne hisztizzenek. Szóval tegnap jöttek kikapcsolni. Épp jókor – mert a Cola projekt fizetett, épp rosszkor, mert Szombathelyen voltam. Szóval vissza kellene kapcsoltatni, de ahhoz haza kell jönni. Még jó, hogy rákaptam a vonatra. Kinéztem hát egy 17:05-öst, arról van átszállás Győrben egy nemzetközire. Reméltem, hogy ott lesz konnektor. J

Idő van, szaladás ki, vonatra fel, Gyurinak anyag megír. Rengeteget ment a vonat, el se tudtam képzelni, ennyire messze van Győr (~2 óra). Azt hittem, elágaztatták a vonatot és ülhetek még 2 órát gép nélkül, ráadásul buszra átszállással. Csak Celldömölkön vagy 25 percet állt. De szerencsére nem történt baj, lassan bedöcögtünk Győrbe, ott hamar jött a rendes, egy RailJet. Nem összemérhető a két vonat. Ezen minden üléspár között 220V-os aljzat, tiszta, csendes, monitorral ellátott. Öröm ilyennel utazni.

Még kicsi javítás az anyagon, kicsi relax, aztán kocsi, pénz kivesz (végre van honnan, tök jó – könyvelést ne felejtsem el!!!), haza. Otthon eléggé rendben volt minden.

Na és a lényeg, boldogsághormon hegyek.

1. dózis:

Blanka beszélget a barátnőjével telefonon: - de apámról szálljon le … apámat hagyja békén… apámnak ehhez semmi köze megmondtam neki, őt hagyja békén…

Nem volt ötletem, hogyan kérdezzem meg, hogy mi is volt. Gyanítottam, hogy Erzsi nagyanyja akasztotta ki, de hogy mivel, azt nem tudtam megkérdezni. Kaptam segítséget: Gabival épp váltottam pár szót gmail chat-en. J Tündér ez a lány, éltető csoda. J J J

Megkérdeztem, Blanka simán elmondta, megmutatta, hogy letiltotta nagyanyját immár Facebook-on is, mire az kiakadt. Végül még annyit írt a lánynak, hogy „remélem, nem szülői (apai) nyomásra”. Na, ezen órákat dühöngött az ifjúság.

2. dózis:

Telefon Blankától tegnap délután, már kikapcsolás után: „Szia, jól vagy?”, „Igen, csak gond van.”. És megbeszéltük, hogy anyja szövegelt neki, hogy én milyen hülye vagyok, hogy elcseszem a gázt, meg ilyesmi. Blanka meg: OK, jól van, de most mit tudsz tenni? És nem akadt ki és nem esett nekem. Tük rendes volt.

3. Dózis

Kimenő SMS (10.18 19:14): Csoda vagy, tudod? Nagy, nagy éltető csoda! Jó, hogy találkoztam Veled! :-)
(na, kinek is mehetett? J Választalanság szokva.)

Bejövő SMS (10.18 21:05): Miért is?
(jééééééééééééééééé, válasz mégis?)

Kimenő SMS (10.18 21:27): Csak mert. Mert annak érezlek, annak látlak. Nem ritkán. És néha kimondom. Ritkán… Szeretném gyakrabban. Ha szívesen hallod :-)

Bejövő SMS (10.19 00:18): :-):-)

Hogy ennyi sok egy (két) napra? Talán. Biztosan ezért jött a válasz csak éjfél után, osszam be 3 napra! ;)

Informatikai főov?

MGY szerda du. felhívott, hogy mégis megpályázta az NKTH elnökséget, sőt, ha Lajosunk nem tesz keresztbe, meg is kaphatja. Megajánlott egy informatikai főov. szerepkört. Több, mint megtisztelő. Persze, hogy érdekel. Tele a hócipőm Géza állandó remek projekt lehetőségeivel, amivel rengeteg a meló, a stressz és csak a Cola jött össze rendesen. Na jó, most az EPCOS is, és úgy tűnik, nem is kell folyamatosan ott ülnöm. Bár itt meg az lesz a kérdés, mit csináljak, amikor nem lesz feladat? Hogyan lesz ez full-time? Mindegy, egy folyamatos, hosszú távú, megfelelően fizető munka rettenetes hiányzik.

(Tapasztalat: Gabiról képtelen vagyok elmesélő módban beszélni. Csak „Te” működik. A továbbiak így értendők. Lassan rájövök, miért írtam fel a blog címét anno így: „Gabinak”.)

A múlt héten büszke voltam. Vagy legalábbis… Kedden új szöveget láttam Nálad. Ezt: „az akadály az a rémísztő dolog, amit akkor látunk, amikor levesszük a szemünk a célról”. Tiszta motoros mondás. Gondoltam, valamelyik motorostárstól van.

Ez a csevegés sikerült belőle:

(22:40) Philippe:woww, nagyon jó az idézet
szia
(írtam az egyik blogra)

(22:41) sznuupi: szia.

 (22:41) sznuupi:Egy csajok és pasik -os pasi mottója... 

 (22:42) Philippe:tiszta motoros szöveg

(22:42) sznuupi:https://www.youtube.com/watch?v=_C0GzFJGxno
Ez durva!
igen! 

(22:43) sznuupi:Még az is lehet, hogy a pasinak is van motorja, tegnap láttam motor képet valakinél... 

 (22:45) Philippe:nem semmi a swinges pár

(23:20) Philippe:a tanfolyamra nem jelentkeztek azóta se
csak 1, de neki se jó most
kérlek, gondold át, mi legyen a hét végén
jó éjt!

És ennyi. Hát nem kicsit haltam bele. Főleg, hogy eltűntél, nem válaszoltál. Oxigénhiány ezerrel. A nem válasz a halálom. Lásd még a Vándort a hegy meséjében.

Azt gondoltam, ha beledöglök, se hívlak. Se telefon, se MSN. Büszkeség? Az. Nem rohangálok senki lánya után. Nem létezik. Balítélet? Lehet, majd kiderül. DE MOST!!! Most túl mélyen vagyok, egy kis oxigénhiány, kitempózok, és felgyógyulok…

Szerda este már ezt dumáltam Évával:

(20:43) deva68: mi újság veled??,
rég nem tudtunk beszélni
ill. rég tudtunk

(20:43) Philippe:         hát köszönöm érdeklődésedet

(20:43) Philippe:         magam sem tudom, mennyire vagyok szarul

(20:44) deva68: ne már

(20:44) Philippe:         a munka megindult elég szépen

(20:44) deva68: mi baj van??
az jó
vagy nem?

(20:44) Philippe:         az nagyon jó
csak szerelmi bánatos lettem

(20:45) deva68: megint???
még ugyanaz???

(20:45) Philippe:         most igazán
még ugyanaz
csak most adtam fel

 (20:46) deva68:         miért van szerelmi bánatod??

 (20:47) Philippe:        még ugyanaz

(20:47) deva68: jajjjjjjj

(20:47) Philippe:         most adtam fel

(20:48) deva68: elég kitartó vagy
akkor most jöhetek én

(20:48) deva68: és tessék kitartani mellettem

(20:48) Philippe:         téged is adjalak fel???

(20:48) deva68: a végén feladhatod
de addig tarts ki
próbálok viccelni

(20:48) Philippe:        

(20:49) deva68: de lehet nem jó vicc

(20:49) Philippe:         kibírom
mielőtt komolyabbra fordulna, úgyis szólok, hogy még gyógyulok

(20:49) deva68: hm???

(20:50) Philippe:         nem gondolom, hogy most képes vagyok komoly dologra

(20:50) deva68: ne izgulj már

(20:50) Philippe:         nem izgulok

(20:50) deva68: én biztosan nem foglak rákényszeríteni
csak vicceltem

(20:50) Philippe:         édes vagy, köszi

(20:50) deva68: de én elég rég mondtam, hogy ne éld bele magad
sokáig ámítottad magad
vagy nem is tudom

(20:51) Philippe:         sokáig

(20:51) deva68: biztosan jó volt szeretni valakit
csak viszonzatlanul butaság

(20:51) Philippe:         az a fő bajom, hogy vele el tudom képzelni az életünket
az enyémet, a gyerekekét

(20:52) deva68: azt értem
már sokszor írtad
de az csak 50 %

(20:52) Philippe:         ez baj

(20:52) deva68: el kell fogadni, hogy ő nem
egészséges az agyad
tudod te

(20:52) Philippe:         tudom
csak...

(20:52) deva68: soha nem értettem, hogy hogy lehet egyoldalúan szeretni valakit
én soha nem voltam rá képes

(20:53) deva68: ha tudtam, hogy ő nem szeret, vgy nem eléggé szeret ahhoz, hogy szerelmes legyek belé, akkor nem voltam szerelmes
azzal tud meghódítani a pasi, ha szerelmes belém

(20:53) Philippe:         értem én

(20:53) deva68: viszont ez nem így működik???

(20:53) Philippe:         az történt, hogy túlságosan közel engedett magához

(20:53) Philippe:         olyan közel, ami nekem családi közelség

(20:53) deva68: mennyire közel??

(20:53) Philippe:         igazi családtag

(20:54) Philippe:         olyanokat csináltunk, amit csak családtaggal
legalábbis én

(20:54) deva68: elmentetek kirándulni? nyaralni? közös vacsorák?? ilyenekre gondolsz???
és szex???

(20:54) Philippe:         pl.
és vásárolni

(20:55) Philippe:         mindent csináltunk együtt - a szexet kivéve

(20:55) deva68: akkor ez barátság
vagy mint két testvér
vagy mint apa-lánya

(20:55) Philippe:         inkább testvér

(20:55) deva68: vagy mit tudom én
de nem párkapcsolat
akkor van egy tesód

(20:55) Philippe:         tudom

(20:55) deva68: most lehet durva vagyok, de te meg buta

(20:55) Philippe:         már volt, hogy úgy tudtam rá tekinteni

(20:55) deva68: beleélted magad
úgy gondolom

(20:55) Philippe:         bele, nem is kicsit

(20:56) deva68: hát drágám sajnálom
heverd ki

(20:57) Philippe:         és pontosan tudom, hogy kb. 4 mp alatt tudna felborítani megint

(20:57) deva68:

(20:57) deva68: ezt hívják úgy, hogy szerelem
de vigyázz drága pasi
a nő egy átok fajta

(20:57) Philippe:         ???

(20:57) deva68: nagyon tudja a pasit használni, főleg ha tudja, hogy rabszolgájává vált
akkor ha kell, kihasználja a helyzetet
ha bánatos lesz, vagy bizonytalan, csettinteni fog

(20:58) Philippe:         meg is ijedt, amikor megpendítettem, hogy kiszállok

(20:58) deva68: de csak annyira, még neki szüksége lesz rád

(20:58) Philippe:         sajnos, folyó vagyok
hatalmas terhet viszek a hátamon

(20:59) deva68: ???

(20:59) Philippe:         de nem csillogok, nem vagyok szép, mint egy szökőkút

(20:59) Philippe:         ellenben próbáltál már megállítani egy folyót
?

(21:00) deva68: ez nekem elég magasröptű

(21:00) Philippe:         ideig-óráig el lehet téríteni

(21:00) deva68: de mitől???
most mire gondolsz???

(21:00) Philippe:         attól, hogy a magam életét éljem

(21:00) deva68: háááááááááááát

(21:00) Philippe:         exnejemnek 2-3 évre sikerült

(21:00) deva68:

Egy pillanatra az az ötletem lett, hogy a blog magányos műfaj.

Az ember önmagából jövő dolgokat rögzít. Végülis ez így van. Éppúgy, mint a hagyományos papíros napló.

Mégis közösségi, legalábbis közösségibb, mint a napló, mert azt ritkán hagyja kint az ember a nappali közepén. 

Talán jó lenne egy zárt napló a legszemélyesebb dolgokra? Igen, biztosan. De mégis... Belső történéseim annyira részei a mindennapoknak, hogy egyszerűen nem látom, hol tudnék bontani.

Marad tehát ez.

Kedves Olvasó! Ne rettenj meg, ha legbelső dolgaimat olvasod. Tapasztalat szerint ezek nagyon is hatással vannak mindennapi cselekedeteimre. Hozzám tartozik. Kinyitom a kabátot, látható válik az ing. Alsógatyára nem vetkőzöm. :)

Kezdődött pénteken.

(Használati útmutató ismétlése Gabinak és bárkinek, aki olvassa: magamnak írok. Nem üzenek, nem kérek semmit senkitől. Én vagyok, ahogy magamnak feljegyzem. Szociális máz nélkül. Félre nem értsd, ez csak egy blog, ne telefonálj! – Charlie után szabadon.)

Reggel "relax", azaz már megint leragadtam a gépnél. :(

Aztán Gabi hívott, hogy menjünk a motorért AZONNAL.

Éji levelezésben keletkezett szösszenetem a bókról (kicsi stílusjavítással):

A szép és/vagy okos nőknek 
Minden helyzetben jár a bók. 
És ha viszonos a dolog, 
- jöhet a csók!
Csókra csókkal felelve 
eljuthatunk ama helyre, 
melyről a beszámolók, ha szólnak, 
piruló arcokat okoznak. 
És ha az arc nem is pirul -
a véráram bizonyos helyekre tolul. 
E tájon pedig, nem meglepő, 
különbözik a férfi és a nő. 
És a vér - minő csoda - 
épp a megfelelőt hozza.
Férfinak kemény eltökéltséget, 
nőnek forró, nedves puhaságot 
- így biztosan nem keverjük össze a világot. 
Megálljunk ám, figyeljünk csak,
máris hol járunk!
Elindulva a lejtőn 
meg sem állt a lábunk! 
Heverünk, ahol épp a vágy ledönt,
Mire eszmélünk, a forróság elönt.

Hanem tanulságul jegyezzük menten:
A nőnek amíg lehet, ugyan jár bók,
- de hogy ebből mi lesz?
Na ahhoz kellenek - ketten! 

Nappali fényben olvasva kissé naív és gyermeteg rímek állnak hegyekben. Mindegy, ilyen is keletkezik néhanap éjjelén. :)

A neten leltem.

Aki szeret, annak hallgasd meg gondját baját, mert könnyen lehet, hogy meg hallgatja más. Aki szeret azzal sose légy morc, goromba, mert könnyen lehet, hogy rá mosolyog más... Aki szeret, szeresd, s öleld meg naponta, mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.

És akkor hidd el, nem Ő a hibás. Vannak pillanatok, mikor szeretnék szépen elköszönni, azután közönnyé kövülni, majd a követ porrá zúzni és szélnek ereszteni. Ezt kellene tenni, de ő nem hagyja, én meg hagyom, hogy ne hagyja...

Ha tudnád, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthasd, azt mondanád SZERETLEK, és nem tennéd hozzá ostobán "hiszen tudod"...

Régen írtam...

Kellene?

Nem tudom.

Hét végére (konkrétan péntekre) megérett bennem a képesség, hogy kimondjam, nem jó nekem így, ilyen felemásan. Vállalni voltam képes a kockázatot, hogy azt mondod: nem is lesz több.

Aztán... megint elvarázsoltál. Este találkoztunk, én, mint egy buta kamasz, egy értelmes szót nem tudtam kinyögni. És másnap este virágot vittem. És ma reggel kimondtam (igaz, csak leírva), hogy szeretnélek boldoggá tenni. 

Érthetetlen a világ és benne én és Te. Őrangyalok serege vigyáz rám, ne legyek TELJESEN elveszett. Mivégre ez az egész? Nem tudom.

Naponta fedezem fel a tanítást - de még csak hallgatom, még csak homokra építek. 

Meg kellene fogadnom és sziklává lenne a homok. És a tető a felnövekvők felett... igen, sziklára épülne. És ezt szeretném összetámasztani Veled.

Régen nem írtam...

Viharok dúlnak bennem.

Írtam egy hosszú levelet. Hála Istennek, a végére kiment belőlem a feszültség, így csak ide mentem el.

A szép részét azért elküldöm. :)

Szia,

Azaz úgy tűnik, hogy nem lehet tartósan bírni, hogy a közelemben (Mo-n) van valaki, aki szerelmes belém, de ez nem kölcsönös. A kapcsolati szint más volt, de nem szeretném, ha erre a sorsra jutnánk MI is.

  Nem tudom, mi volt az a "más kapcsolati szint" és nem is szeretném tudni. Azt sem tudom, miért menekült el. Azt tudom, hogy én ki vagyok, tudom mit érzek (ezt Te is tudod :) ). De nem tudom, Te miért véded a mi fura kapcsolatunkat. 

  Épp most írtam meg kézzel, hogy többször próbáltam meg tudatosan "kigyógyulni" Belőled. Nem sikerült. Azért nem, mert mindig képes voltál elvarázsolni. Egy kicsi mozdulattal, egy nézéssel, néha egy SMS-sel, néha egy telefonnal. 

  Régen tudom, nem ígérhetem senkinek, hogy "örökké szeretlek", meg ilyesmi. Rólad azt tudom, hogy bármikor képes vagy elvarázsolni, ha a közelemben vagy. Akkor is, ha éppen védekeni próbálok ez ellen. A tapasztalat tehát azt mutatja, szeretlek, míg látlak. :)

Mozart!

Sok hete tervezett színház, Manka szülinapjára.

Ő Lannát hozta, én persze Gabit. Amikor anno a jegyet rendeltem, féltem, hogy potyára. Szerencsére nem. :))

A mai napom kissé komplex volt. Ma tudtam meg, hogy P. Andrást tegnap kirúgták. A tehetséges embereknek, úgy látszik, itt nincs helye... 

Pozitív is történt, meggyógyult a robogóm! Csaknem 100-ig megy, elfogadom az eredményt. Már nagyon várom, hogy rendes motor kerüljön a kezembe.

Ma volt interjúm az Accenture-rel, sajnos még nem tudom az eredményt. Remélem, menni fog. Holnap este megyünk Vukicshoz, az is izgalmas lesz.

És ami a legizgalmasabb volt, az első szál rózsa Gabinak. Az Ability park után a fiúk elhagyták a legépelt névkártyákat. Szereztem másikat, és mellé még egyet. Na azt tettem a szál rózsa mellé. Azt írattam rá, szeretlek. Remélem, azt is írták. :)

A táncóra előtt akartam odaadni, mert a színházban sajnáltam volna a rózsát is és Téged is (hogy tartani kell végig), meg motoron rettenetes macerás virágot vinni. Sajna már elszaladtál otthonról, ezért a küszöbön hagytam szegényt. Nem a legromantikusabb átadás. :)

Még nem reagáltál, talán sose fogsz.

A táncóra jól ment, Ádám zseniális tanár. Hihetetlen sokat tanultam, és most már, úgy érzem, Te is haladásnak érzed az órát. Ádám láthatólag jobban szeret lányt tanítani. :) Persze, az is fontos, hogy Téged érdemes tanítani. Őszintén mondva, sose gondoltam volna, hogy ennyire jól is tudsz táncolni, tartottam tőle, hogy nem jutunk egymással semmire. Miért van, hogy minden jó Veled?

A színházban jó hangulatban voltunk és utána alig bírtunk elszakadni. Nagyon jó volt. 

Várom a holnapi mozit!!! És mindent, amikor a közelemben vagy. :$

Ps: a váltogatom az elbeszélést és a tegezést... nem stílusfésülök. :)

 Egy héttel húsvét után.

Érdekes hetem volt. Kedden megint elpasszoltam Beát, szegény, nagyon ki volt akadva, én is. A vállamnak is kellett volna, de még nagyobb ciki, hogy kitoltam vele.

OK, eseményen túltettem magam, készültem a hét további részére.

A munkával lassan haladok. Gabi épp tegnap mondta, hogy ilyen állapotok közt ő nem tudna dolgozni. Mit mondjak, én is alig. 

Szerdán sűrű program volt tervben. Délelőtt munka, délután táncóra (első különóra Gabival, reszketek előre!!!) Vukics (pénzintézet ügyben), aztán rendes óra.

Dél körül telefonált Sey-Pacor Feri, hogy bocskaiban jönne, adjuk meg a módját. Igaza van. Mivel a pénztárcámat otthon hagytam, úgyis haza kellett mennem, gondoltam, szintén kiöltözök. Meg átnyergelek motorra, hogy haladjak is a városban.

Épp hazaértem, mikor lemondták Vukicsot. :(

Mindegy, motor marad, irány a táncóra. Külön bejegyzést érdemelt. :)

Nem volt érdemes hazamenni, beültem a mekibe, ott van konnektor, onnan dolgoztam.

Este óra, jól ment végre, utána hazafelé az utolsó 200 méteren egy ronda gödröt megtaláltam, szétvágta a hátsó kereket. :(

Feszültség hegyek. Én rettenetesen izgultam, az biztos. Mintha Benned is lett volna valami feszültség, izgalom, nem tudom.

Az első lépések, hát, katasztrófa előszele. :)

Ádám zseniális, hihetlenül finoman adagolja a "teljesen hülye vagy" információt. Csak szeretni lehet, - és megcsinálni.

Az óra végére kicsit jobban kezdett menni, meglátjuk.

Remélem, nem futamodunk meg!

Kedves Gabi !

Írok, mert nekem késztetésem van írni.

Igaz, nem naplót, hanem levelet, mert arra van késztetésem, hogy megosszak Veled dolgokat.

Elöljáróban annyit, hogy a levlél, különösen a kézzel írott, bizolmas műfaj számomra. Haveroknak nem írok levelet. Ha ebből kiindulva itt leteszed, megértem.

Az elmúlt hetem rettenetes volt. Vasárnap már alig bírtam haladni a munkával (a bolgárok felé kellett volna már péntekre leadni valamit). Estére pedig átütött rajtam a páratlanság érzése. Hétfő reggel főnökömnél jártam, aki elismerte, hogy a csoportvezető fúrt meg. Következmény persze nulla, sőt, én vigyázzak jobban, hogy ne haragudjanak meg rám. Megfúrnak, lebuktatom őket, aztán húzzam meg magam. Az ügyfélnél is tök jól mennek a dolgok, egy ember morog --> vigyázzak magamra. A fenébe, sose voltam képes eladni semmit, magamat meg különösen nem. Csak a szakmában nem tudnak megfogni sose, de ez nem elég. 
Na, ettől dőltem össze.

Arra vágytam, hogy a párom karjában bújjak el a világ elől. Ámde oly páratlanul éreztem magam, mint az utóbbi időben igen ritkán.

Daráltam a napokat, 4-5 óra alvásokkal behoztam a munka lemaradást, az egyiket. Kedd éjjel beszélgettünk, igaz, nem az én problémámról, hanem a Tiedről. Jó volt, mert kimozdított a holtpontról.

Oly hihetetlen hosszú volt ez a hét, annyi minden történt!

Megdőltem, rámzuhant minden, páran benéztek a romok alá, elmúlt a sokk és elkezdtem kimászni.

És eljött a tegnap este, az utolsó vacsora ünneplése.

Kicsi izgalommal voltam a tekintetben, hogy engem ismerők közé megyek - Veled. Aztán SMS: Sajnos nem, majd hívlak. Hatalmas pozitív(!) döbbenet  töltött el. Nem azért, mert nem jössz, ez benne volt.  A "majd hívlak" aktív kifejezés, ilyet Tőled havonta csak egyszer hallok, na jó, lehet többször, nekem címezve igen ritkán. És ennek, a kifejezésformának örültem. Békesség lett bennem.

Elmentünk a suliba. Az utolsó vacsora ünneplése mindig úgy van, hogy egy hosszú asztalt állítanak összem fehérrel szépen megterítve. Az asztalon borostyán, nárcisz a dísz (mélyzöld és sárga), sárga szalvétákkal takart tányérokon 12 halomban pászka van asztalon. Továbbá mécsesek és sárga gyertyák. 

Fél kilenc felé kezdtünk énekelni Tazié-i dalokat, Gábor, a regnumi közösség papja ("Góbor atya") háromnegyed kilenc felé ért oda. Csodás szertartás volt, vágytam rá, hogy Te is átélhesd egyszer. 

És megint kaptam valamit ott a szertartáson. Most nem megszólításként, mint először ("Békességet kaptál"), hanem bíztatásként: vállald fel életed értékeit! Nagyzolóan hangzik, de így tudom megfogalmazni. Felvállalni azt, ami nekem érték az életemben, és nem leadni, nem elfelejteni. Így tenni az egyedüli életemben, a munkámban, és a reménybeli párosban is.

Nem kerítettem sort azokra miértekre, hogy miért így, miért ezeket írtam. Nem került az sem sorra, miért épp Neked. 
Talán egyszer azt is megírom. Ha kéred, biztosan.

Szeretettel
                   Én

2010.04.02. Nagypéntek reggelén

(A kézzel írt levél átirata az utókor és az emlékek számára)

 Írtam ki MSN-re.

Igen, hétfőn elfogytam.

Szombat délután volt egy megbeszélésem, közben jött az SMS: Jössz?

Kedves Gabi, aligha állíthatna meg bármi, bárki, ha hívsz... Reménnyel telve - és az esélytelenek nyugalmával :) - rohantam.

Persze semmit sem közeledtünk egymáshoz, sőt... ettől még álomi volt - és nem rémálomi. :)

Vasárnap már kezdődött a gond. Nem haladtam a CCH munkával. Írni kellett volna, írni, de nem ment. 

Estére totál átütött a páratlanság, éjjel is küzdöttem az anyagon (és magamon). Mérsékelt sikerrel mindkét esetben.

Hétfő reggel jelenés K. Szabónál. Bemondta, hogy a fejében úgy rakta el, hogy belülről fúrtak meg. Gyönyörű. És kit rúgott ki érte???

Szentesi Tamás nem jelentkezik, Szarvas Béla kavar, mint állat. 

Szóval teljesen kész lettem. :(

Bónusz: az Innocheck pályázat leállítva, onnan nem lesz pénz a cukorcirok projektre. Mi jöhet még???

Keddre a válás zárása van tervezve, du. Zsófi. A válási tárgyalás utánra randi betervezve Fincivel. Hát, maradjunk a nyilvános helyeknél, nem akarok bonyadalmat.
Zsófiról kiderült, hogy holnap, több időm lesz Fincivel. Ki kéne tölteni - mivel is???

A párom karjaiban akarok elbújni, mindenki hagyjon békén. De párom nincs. :( 

Aki -esetleg- jönne, az ne jöjjön, akihez mennék, az nem szeretne ilyesmi szintre jutni.

Az MSN hatására többen rámírtak, jólesett. Gabi édes volt. Megkérdezte mi a baj, majd sorolta a magáét. :)) Hosszabban is beszéltünk, tényleg nagyon gáz helyzetbe került (NBH figyelés az MSN-en).

Innen felfelé ment az út, szerda de. rendeztem Szófiát (mire jó a Skype :) ). Igaz délután még egy kudarc beesett, Zsófi nem volt ott a rendelőben.

Már "csak" az AH-t kellene rendezni, avval csak küzdök.

Csütörtök délutánra úgy-ahogy összeszedtem magam. persze közben kiderült, hogy rosszul állítottam be a telefonomon a naptárat, tényleg kedden lett volna Zsófi. Tök dühös volt, megértem. Én meg csalódott, tessék engem is megérteni! :) 

A takszöv már nem érdekel, bejelentkeztem Vukics Ferihez, nagy remények nélkül. A CCH megnyugodott, AH döcög, hála Timinek, a cukorcirok projektet újra összeraktam. 

A páratlanság ügyben...

Nos, találkoztam Fincivel. Megfontolandó, mint nő, bár a találkozó VÉGÉN (nem utána!!!) már tudtam, hogy menthetetlenül monogám lettem. Ebből a találkozóból ennyi pont elég volt. A monogámságot persze nehéz úgy gyakorolni, hogy nincs kivel monogámnak lenni :), ettől még az érzés megvan.

És jött a csütörtök este... Hívtalak, gyere velünk az utolsó vacsora ünneplésre. Félve hívtam, megmondom. Féltem a közösségtől, hogy tavaly Móniék voltak velem (akkor párként tűntünk fel), akkor most mi a státusz...

Végülis nem jöttél, a többit a következő bejegyzésben...

Igen, teljes tudathasadásban lapozgatom még a love.hu-t.
Talán már nem is tudathasadás, inkább csak (feszültség)levezetés. Megértem Jucót! :)

Csoda szövegeket képesek írni, idézni egyesek.

Ezt itt például:

"Egy lényeges dologra felhívom a figyelmedet. Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé.
Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket. Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát."

"Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom meg a gonoszságodat, amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni - hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid!"

Avagy ezt is:

Milyen a jó nő?

Az erotika elsődleges kérdése a kivel, és nem a hogyan.
Fontos persze a hogyan is, de figyeltél???... elsődleges.., utána rögtön ott van a másodlagos is, persze!!!

Ha egy nő azt szeretné, hogy a ffiak megforduljanak utána az utcán, akkor szexis ruhákba bújik, kipakolja, amije van, vadítóra festi magát - és ezzel nagyon megnehezíti, hogy vki érzékelje erotikus kisugárzását. Amit a ffiak érzékelni fognak ugyanis, az a hús, ami a szexuális fantáziájukat fogja beindítani. A személy, ami az erotikus vágy lényege, nem tud kibontakozni, teljesen háttérbe szorul. 
A szexuális fantázia személytől független. 
Egy fedetlen női kebel látványa egyből beindítja, ami nem nagy művészet, hiszen olyan, mintha megnyomnának egy gombot a ffi agyában. Az igazán nagy művészet azt elérni, hogy a kiválasztott ffi csak és kizárólag azt az egy nőt kívánja!

Az erotikus vágy nem azonos a szerelemmel, nem vmi éteri vágyakozásról van szó, hanem nagyon is testiről, csak itt az a fontos, hogy kire irányul a vágy és nem az, hogy mire. Ez esetben nem úgy működik, hogy egy ffi ránéz a nőre, és eszébe jut a szex, hanem úgy, hogy a ffinak eszébe jut a szex, és arra az egy nőre gondol  

És hogy mi az az erotikus kisugárzás, ami minden nő álma, ami több, mint szexis cuccok egymásra halmozása? Nos, amit egy ffi egy nő erotikus kisugárzásaként él meg, az nem más, mint azután a konkrét nő utáni elfojtott vágyakozás. 
Erotikus kisugárzása csak annak a nőnek lehet, akit az elérhetetlenség illata leng körül. Akivel kapcsolatban nem engedünk szabad teret szexuális fantáziánknak. Egy ilyen nő nem kínálja fel olcsón a testét még a szemnek sem (hiszen a primer szexuális vágy mindig elnyomja a sokkal kifinomultabb erotikus kisugárzást.)
Persze ehhez kell a ffi is, aki ha pusztán ösztönlény, akkor nincsenek receptorai az erotikus kisugárzásra.  

 És még:
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(W.S.)

Visszaolvastam a régi blogom pár bejegyzését...

Hát érdekes.

Kár, hogy nem folytattam. Sokat rögzítettem nagyon fontos eseményekből, amikre ma már nem is emlékeznék.

Látom azt is, hogy Páhiné anno is átvert, többször is, mint emlékszem rá.  

Hát próbálkozom, hátha sikerül csatornázni íráskészségemet. Ehhez elsősorban azt kell megértenem és elfogadnom, hogy elsősorban magamnak írom. 

És most arra vágyom leginkább, hogy Gabi soha ne olvassa ezeket. Azért ne olvassa, mert ha párom lesz, akkor mindegy, mit álltam / álltunk ki addig.

*--------------

Tegnapi misén tékozló fiú volt, a lázadásról szólt a beszéd. Mégpedig arról, hogy a két fiú kétféleképpen lázad. Az egyik hangosan és elmenve, a másik helyben maradva de lélekben távolodva. Sokat épültem belőle.

*--------------

Tegnap valaki rámírt a love-on. Bejelentkeztem, hogy kimásoljam Gabi szövegét, és ott maradtam. Hát rámírt: szimpatikusnak találtattam. MSN-en folytattuk éjjel egyig. Észak.Mo-n él egy férfi mellett. Jól melléfrigyelt. :( I., kézműveskedik, óvónő és szaktanácsadó. 

Ha nem lennék foglalt lélekben, még gondolkodnék is a találkozáson. Bár a le nem zárt házasság nagyon feszélyez. Vagy mentse vagy zárja le. Nem akarok férfiként megjelenni ebben a rendszerben.

Szóval elvesztem.

Olyanokat tettél azon a napon, úgy működött minden, ahogy még életemben sose.

És azóta folyamatosan.

Voltam Zsófinál (pszichológus) és megvilágosított. Nem ő mondta, csak kérdezett. A válasz bennem született meg. 

A rendes megközelítési sorrend, hogy Nő - Ember - Anya. 

Engem ebből a NŐ nem érdekelt. A nőket nálam leírta exem. A nő szexuális tárggyá silányult. Emberi kapcsolatot kerestem. Anyát akartam látni közelről. 

Te ellenben egész embernek érzed Magad és jó anyának, NŐ vonalon van igényed, mert ott esett Rajtad a sérelem. És én balga, ott nem közelítettem Hozzád. Pedig valójában semmit nem akartam jobban, mint a nőt. Az ember és anya "csak" körítés. 

Ez a nő dolog persze nem egyszerű. Sokáig igaz volt Ákos dalának minden szava, " ha meg nem is kívánlak". Ezt értéknek tartottam. Szexre minden pasi kapható, csak ügyesen kell kínálni, alkalmat összehozni. Megkockáztatom, minden nő is hasonlóképpen. Ennél én többet akartam adni és kapni.

Lehet, ezzel szúrtam el mindent. 

Félek tőle, hogy a NŐ most másfelé nézeget. Készülök rá, hogy kibírjam, ha sikerül. Nem tudom, fog-e menni. 

És keresem az utat, hogyan juthatok el Hozzád. A nőhöz, az emberhez, az anyához.

Valamikor, nagyon anno válás felé tartó házasságunkat "nyitással" próbáltam menteni.

Nem tudtam, hogy semmi értelme.

Regisztráltam a love.hu-n, mert úgy hallottam, ez a legjobb oldal erre a célra. Akkor még olyan nőket kerestem, akik kifejezetten "könnyed" kapcsolatot kerestek.

Anno még én is ilyet kerestem. 

Ott akadtam erre a szövegre: Az élet szép! Valami jó biztosan történik ma is Veled! 

A legtöbben azt kérdezik, hogy mit keresek itt. Leginkább pasit.
Miért? Milyet?
Azért, mert a papírjaim ellenére ami ennek ellenkezőjéről szól, egyedül maradtam. Bocs, nem is. 3 kisgyerekkel.
Ami elsősorban a kötetlen, rugalmas, könnyebb kapcsolatoknak kedvez. Nem életem párját keresem, az megvan, ha nincs is velem. Valami lazát, vidámat, izgalmasat. 
Mindamellett rájöttem, hogy könnyebben kezelem a megbízható embereket és a tartalmatlan kapcsolatok nem érdekelnek....

Jó, ha az illető hasonlít rám. Ha nem is külsőleg... 
Pörgős, mozgékony, táncékony illető vagyok.