Valamikor, nagyon anno válás felé tartó házasságunkat "nyitással" próbáltam menteni.
Nem tudtam, hogy semmi értelme.
Regisztráltam a love.hu-n, mert úgy hallottam, ez a legjobb oldal erre a célra. Akkor még olyan nőket kerestem, akik kifejezetten "könnyed" kapcsolatot kerestek.
Anno még én is ilyet kerestem.
Ott akadtam erre a szövegre: Az élet szép! Valami jó biztosan történik ma is Veled!
Aztán a folytatás:
A legtöbben azt kérdezik, hogy mit keresek itt. Leginkább pasit.
Miért? Milyet?
Azért, mert a papírjaim ellenére ami ennek ellenkezőjéről szól, egyedül maradtam. Bocs, nem is. 3 kisgyerekkel.
Ami elsősorban a kötetlen, rugalmas, könnyebb kapcsolatoknak kedvez. Nem életem párját keresem, az megvan, ha nincs is velem. Valami lazát, vidámat, izgalmasat.
Mindamellett rájöttem, hogy könnyebben kezelem a megbízható embereket és a tartalmatlan kapcsolatok nem érdekelnek....
Jó, ha az illető hasonlít rám. Ha nem is külsőleg...
Pörgős, mozgékony, táncékony illető vagyok.
Miért? Milyet?
Azért, mert a papírjaim ellenére ami ennek ellenkezőjéről szól, egyedül maradtam. Bocs, nem is. 3 kisgyerekkel.
Ami elsősorban a kötetlen, rugalmas, könnyebb kapcsolatoknak kedvez. Nem életem párját keresem, az megvan, ha nincs is velem. Valami lazát, vidámat, izgalmasat.
Mindamellett rájöttem, hogy könnyebben kezelem a megbízható embereket és a tartalmatlan kapcsolatok nem érdekelnek....
Jó, ha az illető hasonlít rám. Ha nem is külsőleg...
Pörgős, mozgékony, táncékony illető vagyok.
Nem tagadom, megfogott a lehetőség. Egy nem plázacica, valami fura okból (éppen) egyedülálló, laza kapcsolatot keres. A "pörgős"-től féltem, de próbálkozzunk, gondoltam...
Nálad még megvan tán a levelezésünk...
Ez még valamikor késő ősszel, vagy inkább tél elején történt, 2008-ban. Telefonszám csere, találkozó.
Hát... nem kattantunk egymásra. :)
Jött velem szemben egy, hmm... különös csaj, :) Laza cucc, sportos kinézet, szinte kockás has, de nem kigyúrt. Hozzá a szoros felső... Olyan "szokni kell" kinézet :DDD
Esélytelennek éreztem magam. Aztán kb. 53 féleképpen égettem magam. Utána rövid séta. Közben beszélgetésben dől belőle minden, amit én is szerettem volna megvalósítani. Sport, motor, család, tánc... Na és pár lépéssel megelőzött egyszer. Te, ilyen feneket ritkán látni! :))) Szóval az esélytelenek szomorúságával búcsúztam.
Nem is lett belőle semmi. De aztán mégis néhány SMS, 1-2 telefon.
Közben persze próbálkoztam tovább, megismerkedtem Mónival. Mivel Veled nem alakultak gyorsan a dolgok, választanom kellett. Épp döntöttem, amikor azt az SMS-t megkaptam, amire egész életemben vágytam. Erdő, patak, hát persze, hogy tetszene. Azóta megnéztem, tetszik. Elmondhatatlanul. A válaszok lassan csorogtak, maradtam Móninál.
Érdekes, hogy közben is beszéltünk néhányszor. Aztán Móni elmúlt és mi néha beszélgettünk. Azt szerettem.
Móni születésnapjára (utolsó mentési lehetőségként) színházjegyet vettem. Nem jött el. Valakit be kellett ugrasztani. Nem elsőnek jutottál eszembe. :)
Végülis vigyáznak rám onnan fentről rendesen - Te jutottál nekem. :) Igaz, hogy az este 7-es előadásra fél nyolckor indultunk el, de kibírtuk mindketten. Azt mondtad: ez egy próba, hogy kibírjuk-e. Akkor nem vettem komolyan, idővel lett súlya ennek a mondatnak. Aztán a kirándulás. Illetve az előkészülete. Ugye meg kellett volna beszélni, hogy misével hogy álltok. SMS forgalom 11.27-én (sajnos csak a bejövő van meg, a kimenő fejből)
--> ~ Tudunk beszélni?
<-- SMS? :)
--> Imádlak! Ez jó lesz? :) " komment: eddig poén volt
<-- LÜKE! :-) Ugye poén???
Itt legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy NEM. Miért nem tettem? Örök rejtély. Tán még kerestem a menekülőutat.
Utána kirándulás - és teljes elveszés.
