Írtam ki MSN-re.
Igen, hétfőn elfogytam.
Szombat délután volt egy megbeszélésem, közben jött az SMS: Jössz?
Kedves Gabi, aligha állíthatna meg bármi, bárki, ha hívsz... Reménnyel telve - és az esélytelenek nyugalmával :) - rohantam.
Persze semmit sem közeledtünk egymáshoz, sőt... ettől még álomi volt - és nem rémálomi. :)
Vasárnap már kezdődött a gond. Nem haladtam a CCH munkával. Írni kellett volna, írni, de nem ment.
Estére totál átütött a páratlanság, éjjel is küzdöttem az anyagon (és magamon). Mérsékelt sikerrel mindkét esetben.
Hétfő reggel jelenés K. Szabónál. Bemondta, hogy a fejében úgy rakta el, hogy belülről fúrtak meg. Gyönyörű. És kit rúgott ki érte???
Szentesi Tamás nem jelentkezik, Szarvas Béla kavar, mint állat.
Szóval teljesen kész lettem. :(
Bónusz: az Innocheck pályázat leállítva, onnan nem lesz pénz a cukorcirok projektre. Mi jöhet még???
Keddre a válás zárása van tervezve, du. Zsófi. A válási tárgyalás utánra randi betervezve Fincivel. Hát, maradjunk a nyilvános helyeknél, nem akarok bonyadalmat.
Zsófiról kiderült, hogy holnap, több időm lesz Fincivel. Ki kéne tölteni - mivel is???
A párom karjaiban akarok elbújni, mindenki hagyjon békén. De párom nincs. :(
Aki -esetleg- jönne, az ne jöjjön, akihez mennék, az nem szeretne ilyesmi szintre jutni.
Az MSN hatására többen rámírtak, jólesett. Gabi édes volt. Megkérdezte mi a baj, majd sorolta a magáét. :)) Hosszabban is beszéltünk, tényleg nagyon gáz helyzetbe került (NBH figyelés az MSN-en).
Innen felfelé ment az út, szerda de. rendeztem Szófiát (mire jó a Skype :) ). Igaz délután még egy kudarc beesett, Zsófi nem volt ott a rendelőben.
Már "csak" az AH-t kellene rendezni, avval csak küzdök.
Csütörtök délutánra úgy-ahogy összeszedtem magam. persze közben kiderült, hogy rosszul állítottam be a telefonomon a naptárat, tényleg kedden lett volna Zsófi. Tök dühös volt, megértem. Én meg csalódott, tessék engem is megérteni! :)
A takszöv már nem érdekel, bejelentkeztem Vukics Ferihez, nagy remények nélkül. A CCH megnyugodott, AH döcög, hála Timinek, a cukorcirok projektet újra összeraktam.
A páratlanság ügyben...
Nos, találkoztam Fincivel. Megfontolandó, mint nő, bár a találkozó VÉGÉN (nem utána!!!) már tudtam, hogy menthetetlenül monogám lettem. Ebből a találkozóból ennyi pont elég volt. A monogámságot persze nehéz úgy gyakorolni, hogy nincs kivel monogámnak lenni :), ettől még az érzés megvan.
És jött a csütörtök este... Hívtalak, gyere velünk az utolsó vacsora ünneplésre. Félve hívtam, megmondom. Féltem a közösségtől, hogy tavaly Móniék voltak velem (akkor párként tűntünk fel), akkor most mi a státusz...
Végülis nem jöttél, a többit a következő bejegyzésben...
